Az erdő mélyén rejtőző szörnyek
Az erdő mélyén rejtőző szörnyek,
szavakká változott árnyékok,
tollam alatt ébrednek, ébrednek,
mint kőbe vésett titkos kódok.
Megszületnek a papír fehérjén,
képzelet szövte, csalfa hálón,
szavakba zárt, titkos érzelmeim,
melyek a lelkem mélyén szállnak.
Szörnyek ezek, melyek a csendben élnek,
suttogva, mint a szél a fák közt,
elrejtik az éjszaka sötétjében
a szívem mélyén lakó vágyakat.
Szabadon szárnyalnak, mint a madarak,
szavakká öntve, mint a víz a pohárban,
súlytalanul, mint a felhők az égen,
szüntelenül, mint az idő a homokban.
Egyedül állnak, mint a szobrok a térben,
szilárdan, mint a hegyek a tájban,
mélyen, mint a gyökerek a földben,
végtelenül, mint az égbolt a távban.
Szörnyek ezek, melyek az erdő mélyén élnek,
szavakká változott, érző lények,
tollam alatt ébrednek, ébrednek,
az én belső világom szörnyetegei ők, én képzeletben élő szellemek.
