Az erdő csöndjében: vadászok nyomában
A csend mélyén, ahol az erdő szíve dobog,
Halkan jár a vadász, aki a nyomokat keresi.
A növények zöldje, mint egy festő palettája,
S a fák között rejtőző lények, a természet titkai.
A vadász, mint egy árnyék, suhan az erdőben,
Nem zavarja a madarak énekét, sem a szél zúgását.
Szemei, mint a ragadozóké, figyelnek, kutatnak,
Szíve, mint az őslakóké, érti az erdő nyelvét.
A nappal lassan átadja helyét a csillagos éjnek,
A vadász folytatja útját, a hold fénye az útja.
A tűzfényben táncoló árnyak titokzatos táncát nézi,
Míg a tűz melegében, a természet dallamait hallgatja.
A vadász álma egybefonódik az erdővel,
A csillagok, a fák, a szél, mind vele beszélnek.
Az erdő csöndjében, a vadászok nyomában,
A természet mesél, a vadász pedig hallgat.
A hajnal hasad, a nap aranyfénye betölti az eget,
A vadász, mint egy álmodozó, nézi a hajnali párában fürdő erdőt.
A csendben, a nyugalomban, a természet ölelésében,
Az erdő csöndjében, a vadászok nyomában, ott találja meg a békét.
