Az épített környezet vonzása
Csendes utakon járva, ahol a házak szunnyadnak,
Szívek zengenek bennük, sorsokkal teletűzdelve.
Ahol az élet zajlik, ott a lélek is otthont talál,
Maga köré szőve a mindennapi élet szövetét.
A város szíve dobban, az épületek lelke él,
Az utcák, terek, parkok, mint életünk színpadai.
Itt minden kő mesél, minden falnak története van,
A múlt és a jelen, a jövő kezét fogva jár.
Az épített környezet, mint a lélek tükre,
Ahol az ember önmagát és másokat is látja.
Ahol a szív öröme és fájdalma egyaránt helyet kap,
Ahol a lélek szárnyal, és a gondolatok szabadon szállnak.
Az élet színeit a város tükrözi vissza,
Ahol a nappal fénye és az éjszaka csendje találkozik.
Ahol az ember és a természet összefonódik,
Ahol a lélek és a szív egymásra talál.
Az épített környezet vonzása, mint egy hívó szó,
Mely a szívet és a lelket egyaránt megérinti.
Ahol a múlt és a jelen, a jövő kezét fogva jár,
Ahol az élet színei a városban találkoznak.
