Az emlékezet forradalma
Eljött az idő, melyben az emlékek felkelnek,
Mint lázadók, kiket a múlt súlya nyom.
Lelkünk mélyén, hol a titkok összegyűlnek,
Ébred a múlt, mint hajnali szellő, lomha, komor.
A szívünk mélyén csendesen őrzött képek,
Mint szelíd folyó, melynek partján a múlt él.
Suttogó szavak, melyekben az idők érnek,
Felidézve a pillanatokat, melyekben a szívünk kél.
A múltunk, mely mint hűsítő eső, hull alá,
Mint a szél, mely a fák lombját ringatja,
Mint a tenger, mely partját örökké csókolja,
Mint a nap, mely a hegyeket aranyba borítja.
Emlékek, melyekben a szívünk újra éled,
Mint a föld, mely a tavaszi esőt várja,
Mint a madár, mely a hajnali napot köszönti,
Mint a virág, mely a tavaszi szellőt öleli.
Egy forradalom, mely a szívünkben zajlik,
Mint a tenger, mely a partot örökké csókolja,
Mint a szél, mely a fák lombját örökké ringatja,
Mint a nap, mely a hegyeket örökké aranyba borítja.
Egy forradalom, mely a múltunkat idézi,
Mint a folyó, mely a partot örökké csókolja,
Mint a szél, mely a fák lombját örökké ringatja,
Mint a nap, mely a hegyeket örökké aranyba borítja.
Az emlékezet forradalma, mely a szívünkben zajlik,
Mint a tenger, mely a partot örökké csókolja,
Mint a szél, mely a fák lombját örökké ringatja,
Mint a nap, mely a hegyeket örökké aranyba borítja.
Egy forradalom, mely a múltunkat idézi,
Mint a folyó, mely a partot örökké csókolja,
Mint a szél, mely a fák lombját örökké ringatja,
Mint a nap, mely a hegyeket örökké aranyba borítja.
Az emlékezet forradalma, mely a szívünkben zajlik,
Mint a tenger, mely a partot örökké csókolja,
Mint a szél, mely a fák lombját örökké ringatja,
Mint a nap, mely a hegyeket örökké aranyba borítja.
