Az emberi döntések körforgása
Egy ember áll, a sorsa kezében,
A választás ereje, mint szélben a szélmalom.
Döntése szívében húzza meg a csendet,
Mint a bölcsőben ringatózó gyermek, ki álmodom.
A jövő, mint a távoli csillagok,
Csak várja, hogy útját választva, feléjük induljon.
A múlt, mint a hosszú, sötét éj,
Csak várja, hogy visszatekintve, elhagyja őt az idő.
A jelen, mint a folyó vize,
Hullámzik, csobog és örökké tovább halad.
Az ember, mint a hajó, mely a vízen lebeg,
Választásait döntve, új irányt talál.
A döntések körforgása, mint a szél,
Mely a füveket hajlítja, a fákat dönti.
Az ember, mint a madár, mely a széllel száll,
Döntéseit hozva, az életét irányítja.
A döntések, mint a körforgás,
Melyben az ember, mint a kerék, forog.
A jövő, a múlt és a jelen,
Mint a szél, mely a keréket hajtja, tovább halad.
Az ember, mint a hajnal, mely az égen ragyog,
Döntéseivel új napot hoz.
A döntések körforgása, mint a nap,
Mely az égen jár, és az életet hoz.
