Az elveszett szeretet hiányzó darabja
Zavaros érzelmi tengeren hánykolódtam,
Ahol a szívem szálkás, sziklás parton zátonyra futott.
A szeretetnek, mint egy hiányzó darabnak,
Az űrét kitöltötte a magány keserű ködje.
Emlékek, mint a sűrű köd, költöztek be lelkembe,
Melyek a múltamra vetnek árnyékot, és a jövömet is elhomályosítják.
A szívem egy elhagyott kastély, melyben a szerelem szelleme lakozik,
Melynek falai között az elveszett szeretet hiányzó darabja visszhangzik.
A szívem, mint egy hajó, melynek kapitánya elvesztette az irányt,
A szeretet tengerén hánykolódva, a magány szigetén kötött ki.
A szerelem, mint egy elveszett kincs, melyet sosem találtam meg,
A szívem mélyén, a magány sötét barlangjában rejtőzik.
Az életem, mint egy színpad, ahol a szerelem a főszereplő,
De a színházban, ahol a szeretet a rendező, a szívem a néző.
A szerelem, mint egy hiányzó darab, melyet sosem találtam meg,
A szívem, mint egy puzzle, melynek hiányzik a legfontosabb eleme.
Az életem, mint egy burleszk, ahol a szerelem a bohóc,
A szívem, mint egy cirkusz, ahol a szeretet a fő attrakció.
A szerelem, mint egy hiányzó darab, melyet sosem találtam meg,
A szívem, mint egy színdarab, melynek hiányzik a legfontosabb jelenete.
Ez az én történetem, az elveszett szeretet hiányzó darabja,
Ahol a szerelem a főszereplő, de a szívem a néző.
Egy történet, melyben a szerelem a hiányzó darab,
És a szívem, mint egy puzzle, melynek hiányzik a legfontosabb eleme.
