Az elveszett remények táncolnak
Az élet színpadán, ahol a csillagok látványosan ragyognak,
Az elveszett remények táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak.
Szívem mélyén húrjaikat pengetik, s a dallamot szívemben hagyják,
A szomorúság édes, keserű ízét érzem, ahogy az életben maradjak.
Mint a virágok, melyek a hajnalban bontakoznak ki,
Az én reményeim is elszállnak, mint a szélben szálló pihi.
A csillagok fénye halványul, a hold arca is elbújik,
Az éjszaka csendje beborít, s a szívemben a remény kihunyik.
Az idő kereke pörög, a világ körülöttünk forog,
A szívemben élő remények, mint a hajnal, elszállnak, s a nap felragyog.
A nap fénye beborít, s a szívemben a remény újra ébred,
De az élet nehézségei előtt, mint a virágok, hervadnak, s a remény végleg elterjed.
Az élet színpadán, ahol a csillagok látványosan ragyognak,
Az elveszett remények táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak.
Szívem mélyén húrjaikat pengetik, s a dallamot szívemben hagyják,
A szomorúság édes, keserű ízét érzem, ahogy az életben maradjak.
Az élet színpadán, ahol a csillagok látványosan ragyognak,
Az elveszett remények táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak.
Szívem mélyén húrjaikat pengetik, s a dallamot szívemben hagyják,
A szomorúság édes, keserű ízét érzem, ahogy az életben maradjak.
