Az elveszett idők könyve
Századok szeme néz vissza rám,
Egy régi könyv lapjain át,
Melyek szélét az idő már megrágta,
Mint az örök élet ígéretét hordozó alma.
Ez a könyv, melyben az elveszett idők laknak,
Hol a múlt és a jelen összefonódik,
Hol a szavak már nem jelentenek,
Csak a létezés maradt, mint a szél által hajtott levél.
A lapok között bolyongok, mint egy árva,
Keresem azt, ami már nincs,
Azt, ami volt, de már nem lesz,
Azt, ami soha nem volt, de mégis hiányzik.
A szavak, mint sötét árnyak,
Elrejtik a valóságot,
A jelentést, melyet már nem értek,
A titkot, melyet már nem őriznek.
A könyv lapjai, mint a sors szövőszéke,
Szövik a múlt, jelen és jövő szálait,
De a szövés már nem tökéletes,
A szálak szakadnak, a mintázat elveszik.
Az idő, mint egy örökös kút,
Melynek mélyébe belepillantva,
Csak a saját visszatükröződésünket látjuk,
De a tükörkép már nem az, ami volt.
Az elveszett idők könyve ez,
Melyben a múlt és a jelen összefonódik,
Melyben a szavak már nem jelentenek,
Csak a létezés maradt, mint a szél által hajtott levél.
