Az elszálló pillanatok sóhaja
Egy pillanatnyi csendben,
Melyben a szívem szól,
Az idő szőttesében
Rád talál a sóhajom.
Ölel a lélek, mint a köd,
Lágyan, mint az esti szellő,
Mely a fáradt napot öleli,
Mint az édes, meghitt csend.
Szívemben a pillanatok,
Mint virágok a réten,
Elszállnak, mint a madarak,
Mint a szélben a levelek.
A csillagok alatt álmodozva,
Keresem a múltat,
Mely mint a szélben a szirmok,
Elszállt, de a szívemben maradt.
Az emlékek között bolyongva,
Mint a hold a csillagok között,
Keresem a pillanatokat,
Melyek már rég elszálltak.
A szívemben a sóhaj,
Mint a tenger mélyén a hullám,
Mint a szélben a levelek,
Elszállnak, de a lélekben maradnak.
Az idő szőttesében,
Mint a köd a hegyek között,
Elszállnak a pillanatok,
De a szívemben örökké élnek.
Az elszálló pillanatok sóhaja,
Mint a tenger partján a hullám,
Elszáll, de a szívemben marad,
Mint a szélben a levelek.
