Az elszakadt szálak keserűsége
Szívek közötti szőttesen, hajlékony szálak,
Melyeket az idő koptat, s a sors szaggat.
Mint hajnali harmatban az elszakadt pókháló,
A szívünkben hordozzuk az elszakadt szálak bánatát.
A szerelem szőtte szálak, melyek összekötnek,
A barátság lágy szövete, melyben összenőnek,
Mint az őszi lomb, mely a földre hull,
Elhullottak, eltűntek, mint a szélben a szürke por.
A szó, melyet kimondtunk, a szó, melyet nem,
A mosoly, mely összekötött, a könny, mely szétvetett,
Mint a tenger habja, mely a partot öleli,
Elmosódott, elszállt, mint a szélben a szürke por.
A szívünkben hordozzuk az elszakadt szálak bánatát,
Mint a tenger mélyén az eltemetett hajók,
Mint a csillagokban az elszállt álmok,
Mint a szélben a szürke por, mely elszállt, elszállt…
A szívünkben hordozzuk az elszakadt szálak keserűségét,
Mint a tenger mélyén az eltemetett hajók,
Mint a csillagokban az elszállt álmok,
Mint a szélben a szürke por, mely elszállt, elszállt…
Az elszakadt szálak keserűségét hordozzuk,
Mint a tenger mélyén az eltemetett hajók,
Mint a csillagokban az elszállt álmok,
Mint a szélben a szürke por, mely elszállt, elszállt…
