Az első találkozás titka
Egy találkozás, mint a szélvihar,
Mely kavarja a világ porát,
Egy pillanat, mely szívet hasít,
Mint a nyárban az első borát.
A tekintetek összefutnak,
Mint a folyók a tengerbe,
Láthatatlan szálak fonódnak,
Titkokat súgnak a lelkekbe.
A szavak, mint a szél süvöltése,
Félelmet és bátorságot hoznak,
A szív dobog, mint a vadász nyila,
Mely célt talál a sötétben.
A találkozás titka, mint a hajnal,
Mikor a nap még csak pirkad,
A szív összeszorul, mint a virág,
Mely az éjszakától retteg.
De a találkozás, mint a zivatar,
Mely után a világ tiszta lesz,
A szív megnyugszik, mint a tenger,
Mely után a vihar elvész.
A találkozás titka, mint a csók,
Melyet a szél hoz a virágnak,
Mint a dal, melyet a fűzfa énekel,
Mikor a szél a haját simogatja.
Ironikus, lírai, allegorikus,
Mint a magyar irodalom,
Az első találkozás titka,
Melyben mindenki hős, senki sem komédiás.
