Az elhagyatottság fájdalma
A csend, mint egy hűvös esti szelek,
Halkan suttog a fülledt éjszakában.
A szívem mélyén érzem, hogy elmentél,
Mint egy spanyol gitár húrjának dallama.
Az éjszaka sötétje, mint a spanyol mantilla,
Rejtőzik a szívem mélyén, ahol a fájdalom lakik.
Elhagyatottságom, mint egy elhagyott villa,
Ahol csak az emlékek és a csend maradtak.
Mint egy gazdag flamenco táncos,
Ugrándozik a szívem a fájdalomtól.
A szenvedély, mint egy tüzes andalúz ló,
Száguld a lelkem mélyén, mint egy vad orkán.
A csillagok, mint a spanyol ékszerek,
Világítanak az éjszaka sötétjében.
De a fényük, mint egy távoli tenger,
Nem éri el a szívem mélyén rejlő sötétséget.
Az elhagyatottság, mint egy spanyol tragédia,
Mint egy elhagyott kastély a hegyek között.
A szívem, mint egy elhagyott Maria,
Csak a fájdalomtól égő szenvedély maradt.
A csend, mint egy hűvös esti szelek,
Halkan suttog a fülledt éjszakában.
A szívem mélyén érzem, hogy elmentél,
Mint egy spanyol gitár húrjának dallama.
