Az elfojtott szavak táncolása
A szavak, mint a szélben ringó fűszálak,
Melyek néma dallamot zengenek a hajnalban.
Léteznek, de nem hallhatók, nem láthatók,
Mint a holdfényben fürdőző tócsa tükre,
Mely csillagokat rejteget a mélyén.
Némán táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak,
A szívünk mélyén rejtőző, elfojtott szavak.
Nem mondhatók ki, nem írhatók le,
Mint az éjszaka titkai, melyek a csendben rejlenek.
De néha, ahogy a holdfényben fürdő tócsa tükre,
Megvillan egy-egy szó, egy-egy gondolat.
Fénytörés a szívünk mélyén, mely felébreszti
Az elfojtott szavak táncát, melyek a lélekben élnek.
És így táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak,
A szívünk mélyén rejtőző, elfojtott szavak.
Nem mondhatók ki, de mégis ott vannak,
Mint a csillagok a holdfényben fürdő tócsa tükre alatt.
Az elfojtott szavak táncolása, mely a szívünkben él,
Mint a szélben ringó fűszálak, melyek a hajnalban énekelnek.
Nem mondhatók ki, de mégis ott vannak,
Mint a csillagok a holdfényben fürdő tócsa tükre alatt.
