Az életünk együtt fonódik
A világban, hol a lélek színei összefonódnak,
Mint a szőttesben a szálak, melyek egymásba kapaszkodnak,
Összefonódik a múlt, jelen és a jövő,
Mint a csillagok fénye, mely az éjszakában örökül örökül.
Az életünk együtt fonódik, mint a folyók a tengerbe,
Mint az ének a dalban, mint a szavak a versekbe.
Múltunk, jelenünk és jövőnk egy közös szövetben él,
Mint a napfény a virágban, mint a csillagok az égben.
A szívünkben a múlt emlékei, mint a könyvben a betűk,
A jelen pillanatai, mint a dalban a szavak,
A jövő reményei, mint a tavaszban a virágok,
Összefonódnak, mint a szőttesben a szálak.
Az életünk együtt fonódik, mint a folyók a tengerbe,
Mint az ének a dalban, mint a szavak a versekbe.
Múltunk, jelenünk és jövőnk egy közös szövetben él,
Mint a napfény a virágban, mint a csillagok az égben.
Az életünk együtt fonódik, mint a szőttesben a szálak,
Mint a dalban a szavak, mint a könyvben a betűk.
Összefonódik a múlt, jelen és a jövő,
Mint a csillagok fénye, mely az éjszakában örökül örökül.
Az életünk együtt fonódik, mint a folyók a tengerbe,
Mint az ének a dalban, mint a szavak a versekbe.
Múltunk, jelenünk és jövőnk egy közös szövetben él,
Mint a napfény a virágban, mint a csillagok az égben.
