Az élet útján: Isten bölcsessége és igazsága
Az élet útján, hol a napfény ragyog,
S a szél halkan mesél a fák között,
Ott találkozik az ember Istenével,
Aki bölcsességet és igazságot rejt az égbe vésett ékírások között.
Olyan Ő, mint a hajnal, mely felébred,
S a sötétség leplet magáról lerázza.
Bölcsessége mint a nap, mely a világot megvilágítja,
Igazsága pedig mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak.
Az ember néha vakon botorkál az úton,
De Isten bölcsessége, mint a fáklyaláng, világít.
Az igazság pedig, mint a tájékozódást segítő csillag,
Útmutatást ad az élet viharos tengerén.
A szív, mely Isten bölcsességét keresi,
Mint a gyermek, ki anyja hangját hallgatja,
Megtalálja az igazságot, melyet Ő sugall,
És a lelkét gazdagítja, mint a szántóföldet a friss eső.
Az élet útján, hol a remény virágai nyílnak,
Isten bölcsessége, mint a napfény, megtölti a szívet.
Az igazság pedig, mint a csillagok fénye,
Az éjszaka sötétjében is útmutatást ad.
Az ember, ki Isten bölcsességét keresi,
Mint a hajós, ki a csillagokat figyeli,
Megtalálja az igazságot, melyet Ő sugall,
És a lelkét gazdagítja, mint a szántóföldet a friss eső.
