Az élet szövetsége
A hajnal csendjében, ahol a nap sugara még csak sejtet,
Ahol a harmatcsepp a fűszál hegyén még csak hintet,
Ott állt a rét, mint egy élet szövetsége,
Ott ringott a szél, mint a természet örök éneke.
A virágok nyíltak, szirmukat bontogatták,
A méhek zsongtak, nektárt szorgalmasan gyűjtögettek.
Az élet szövetsége, ez a csodás szimfónia,
Melyben minden lény a maga hangját hozza, és így szól a rímelő harmónia.
A patak csobogása, a madarak dalolása,
A fák susogása, a szél sóhajtozása.
Ez az élet szövetsége, ez a titkos kód,
Melyben minden lény a maga szerepét játsza, és így szól az örök dal.
Az élet szövetsége nem ismer határt,
Nincs kezdet, nincs vég, csak a pillanat, a most, a mámorító játék.
Az élet szövetsége az összetartozás érzése,
Melyben minden lény a maga helyét keresi, és így szól a végtelen ének.
Az élet szövetsége, ez a csodás költői kép,
Melyben minden lény a maga színét hozza, és így szól a színek játéka.
Az élet szövetsége, ez az örök szövetség,
Melyben minden lény a maga életét élvezi, és így szól az élet dalának éneke.
