Az élet sója és cukra
A világ, mint egy görbe tükör,
Ráncolt arccal néz vissza rám.
Szürke felhők, mint ólomcsöppök,
Esnek alá a végtelen égből.
A szívem, mint egy tengeri kagyló,
Zúg a csendben, suttog a széllel.
Az idő, mint egy öreg molnár,
Őrli a perceket a végtelen malomban.
Az élet, mint egy színes mozaik,
Összetört cseppjei a létezésnek.
A só és a cukor, mint két ellentét,
Összekeveredik a szívem mélyén.
A szerelem, mint egy édes méreg,
Beleivódik a lélekbe, mint a tinta a papírba.
A bánat, mint egy sós tenger,
Elmos minden nyomot, mint a hullámok a parton.
Az álmok, mint a csillagok az égen,
Világítanak a sötétben, vezetnek a végtelenben.
A remény, mint egy lágy szellő,
Simogatja az arcot, mint a szerető a kedvesét.
Az élet sója és cukra,
Keveredik a lélek táljában.
Egyensúlyt teremt a szívben,
Mint a nap és a hold az égen.
A szó, mint egy szabad madár,
Szárnyal a végtelenben, hozza a hírt a távolból.
Az élet, mint egy színes festmény,
Megfesti a lélek vásznát, mint a művész a palettáját.
Az élet sója és cukra,
Keveredik a lélek táljában.
Egyensúlyt teremt a szívben,
Mint a nap és a hold az égen.
