Az élet édes íze a boldogság csókjában
Ó, boldogság, te csillagok közt született csoda,
Miért olyan ritka, mint a fénylő, tiszta holdak játéka?
Miért olyan, mint egy futó csillag, melynek nyomában
Csak a sötétség marad, és a csillagok hideg csókja?
A csillagok között, ahol az idő már csak álom,
Hol a létezés maga a végtelen, a boldogság csókja
Mint egy édes méz, mely csillagporból született,
És melyet a világegyetem szívében őriznek.
Az élet, oh, az élet, milyen édes és keserű,
Mint egy gyümölcs, melyet a sors keze természet,
Melynek héja kemény, de belseje olyan lágy,
Mint a boldogság csókja, melyet a szívünkben őrzünk.
S így élünk, mint a csillagok a végtelenben,
Keresve a boldogságot, mely olyan ritka,
Mint a csillagok közötti üres tér,
De melynek íze édes, mint a csók, melyet a szívünkben őrzünk.
Ó, az élet, milyen édes és keserű,
Mint egy gyümölcs, melyet a sors keze természet.
De a boldogság csókja, melyet a szívünkben őrzünk,
Az élet édes íze a boldogság csókjában.
