Az égig érő virágok tánca
A zöldellő mezőkön, ahol a napfény csókja éri,
Ott táncolnak a virágok, a szél halk dallamára.
Égig érő szirmaik, mint a szivárvány színei,
Vadonatúj világot ígérnek, ahol a csodák várnak rád.
A hold fénye alatt, a csillagok szeme láttára,
A virágok tánca nem enyhül, de mégsem fáradnak el.
Az éjszaka csendjében, a hajnal ködös köntösében,
A virágok tánca egy végtelen univerzumot teremt.
Minden virág egy csillag, mely a végtelen égben ragyog,
S mindegyikük egy-egy történetet mesél, melyet a szél hordoz.
A virágok tánca, mint egy abszurd transzcendentális álom,
Egy neoklasszicista művészet, mely a létezés határait feszegeti.
A virágok tánca, mint egy szabad vers, melyet a természet ír,
Nem ismer határokat, nem ismer szabályokat, csak a szabadságot.
A virágok tánca, mely az égig ér, és még tovább,
Egy végtelen történet, mely a szívünkben él tovább.
A virágok tánca, mely az égig ér, és még tovább,
Egy végtelen történet, mely a szívünkben él tovább.
A virágok tánca, mely az égig ér, és még tovább,
Egy végtelen történet, mely a szívünkben él tovább.
