Az égig érő szabadság
Ahol az éj, mint szikrázó csillagpor,
Ahol a nap, mint végeláthatatlan horizont,
Ott terpeszkedik a szabadság, végtelenül széles,
És mégis, oly szűkösen szorítja össze a létezőket.
Vajon miért is vágyunk rá oly nagyon?
Miért kívánjuk, hogy kirepüljünk a világűrbe,
Hogy ott, a csillagok között szárnyaljunk,
Mikor itt a földön is bőven van helyünk?
A válasz egyszerű, barátom, ne keress tovább,
A szabadság nem a térben, hanem a szívben lakozik.
Nem a csillagok közötti utazás az igazi szabadság,
Hanem a gondolatok szabad áramlása, a lélek szárnyalása.
De hát, mit ér a szabadság, ha nincs, aki megértse?
Mit ér a szó, ha nincs, aki meghallja?
Mit ér a gondolat, ha nincs, aki megosztja?
Mit ér az élet, ha nincs, aki értékeli?
Így hát, barátom, ne keress tovább,
A szabadság nem a térben, hanem a szívben lakozik.
És ha megtaláltad, tartsd meg, ne engedd el,
Mert a szabadság az, ami igazán számít.
Az égig érő szabadság nem az űrutazás,
Hanem a szívünkben rejlő végtelen lehetőségek.
Szóval, ne nézz fel az égre,
Nézz inkább a szívedbe, és ott találsz szabadságot.
