Az árnyak táncolnak a fényben
A hajnal pírja szelíden ébred,
Az éjszaka árnyai lassan megremegnek.
A fényben táncolnak, mint álomkelek,
Melyek a szívünkben csendesen lebegnek.
A hold ezüstje a nap aranyába öltözik,
Az árnyak búcsút intenek, mint régi jó barátok.
A sötétből született fénylő titkok,
Melyek a hajnali ködben láthatatlanul táncolnak.
Lágyan ringanak, mint a széllel játszó fűszál,
Suttogva mesélnek a múltról, a jövőről.
Az árnyak táncolnak a fényben, mint elvarázsolt dal,
Elbűvölnek, mint a csillagok tündöklő özöne.
Az éj és a nappal közötti hajnalpercekben,
Mikor a világ még álmodik, s az idő megáll,
Az árnyak táncolnak, mint szabad madarak repkednek,
És a fényben rejteznek, mint a titkok a szavakban.
Az árnyak táncolnak, s a fényben elenyésznek,
Mint a tengerben a hullámok, mint az égben a felhők.
Az árnyak táncolnak, s a fényben megpihennek,
Mint a lelkünkben a vágyak, mint a szívünkben a remények.
