Az apa mint a napfény a természetben
Az apa, mint a napfény, fénylik át a természet,
A világosság szülője, életünk meleg szőnyege.
Együtt nő a fűvel, suttog a fának, csillan a cseppben,
Mint a hajnali pára, mely a földet beborítja.
Mint a nap, mely a magasban jár, s a földet érinti,
Az apa is ott van, ahol a gyermek játszik.
Együtt nevet a fűvel, suttog a fának, csillan a cseppben,
Mint a hajnali pára, mely a földet beborítja.
Az apa, mint a napfény, betölti a világot,
És a természet hálásan fogadja a fényt.
Együtt nő a fűvel, suttog a fának, csillan a cseppben,
Mint a hajnali pára, mely a földet beborítja.
Az apa, mint a napfény, a szívekben él tovább,
Még ha már a nap alászállt, az emlékét őrzi a világ.
Együtt nő a fűvel, suttog a fának, csillan a cseppben,
Mint a hajnali pára, mely a földet beborítja.
Az apa, mint a napfény, a természetben él tovább,
Mert az élet, mint a nap, sosem ér véget igazán.
