Az apa hangja, mint a zene szárnyal,
Mint a tenger zúgása, mint a szél dalol,
Mint a hegyek ormán a hajnal.
Mélyen zengő, mint a kőbe vésve,
Mint a tölgyfa gyökere a földben,
Mint a csillagok fénye az éjben.
Egy hang, mely a világ zajában is hallatszik,
Mint a szív dobbanása a csendben,
Mint a hó esése a téli éjben.
Egy hang, mely a szívünkben lakozik,
Mint a gyermek mosolya az anya szemében,
Mint a szerelem lángja a szerelmesek lelkében.
Egy hang, mely a múltba vezet,
Mint a régi dalok a nagyapáink ajkán,
Mint a történetek a könyvek lapján.
Egy hang, mely a jövőbe néz,
Mint a madarak éneke a tavaszban,
Mint a virágok illata a nyárban.
Az apa hangja, mint a zene szárnyal,
Mint a tenger zúgása, mint a szél dalol,
Mint a hegyek ormán a hajnal.
