Az apa bölcsessége
Az idő szőttében, a múlt selyemén,
Mint a nap sugárban, az apa bölcsessége él.
Szavai, mint a csillagok, útmutató fények,
Melyek a világ tengerén hajónkat kísérik.
Apa szava, mint a tölgyfa gyökere,
Mélyen ágyazva, erős és hajlíthatatlan.
Áll, mint a szikla a viharban,
És tanít minket a csendes erőről.
Apa bölcsessége, mint a tenger mélysége,
Végtelen, rejtélyes és megmérhetetlen.
Mint a folyó, mely a hegyeket mossa,
Állandóan formál, épít és rombol.
Apa szava, mint a tavaszi eső,
Éltet, táplál, és új életre kelt.
Mint a hajnal első sugarai,
Megvilágítja a sötétséget, és reményt ad.
Apa bölcsessége, mint a tűz melege,
Mely a téli éjszakában megtart és védelmez.
Mint a szél, mely a vitorlát felfújja,
Előre hajt minket az élet viharos tengerén.
Az apa bölcsessége, mint a hegyek magaslatán a látás,
Távolra mutat, és a jövő felé vezet.
Mint a nap, mely a horizonton nyugszik,
Emlékeztet minket a nap végére, és a holnap ígéretére.
