Az apa, aki mindent megtesz
Szívemben élő, lüktető húron,
A szürke hétköznapok bújócskáján,
Mint az őszi napfény, mely a fákon,
Színes festményeket rajzol a párában.
Egy apa vagyok, aki mindent megtesz,
Mint a csendes folyó, mely a tengerbe ér,
Mint a szél, mely a hegyeket öleli,
Mint a nap, mely a hajnalban felébred.
A gyermekemért harcolok, mint a tűz,
Mely a sötét éjszakában lobban,
Mint a hold, mely a csillagok között,
Az égbolton ragyogóan szabadon.
A jövőmért küzdök, mint a szikla,
Melyet a viharok sem tudnak megtörni,
Mint az őszi falevél, mely a széllel,
A magasba száll, hogy újra születhessen.
Az életemet adnám, mint a fa,
Mely gyümölcsöt hoz a jövőnek,
Mint a patak, mely a hegyek között,
Az örök élet vizét keresi.
Egy apa vagyok, aki mindent megtesz,
Mint a tenger, mely a partot öleli,
Mint a nap, mely a hajnalban felébred,
A gyermekemért harcolok, mint a tűz.
