Az anyaság édes teherének dalolása
Kígyót nyel a hold,
az éjszaka bölcsője ring,
édes teher hord.
Mélyen a szívben,
gyermeki álmok laknak,
szállnak, mint madár.
A lét szürke fája,
gyökereivel átölel,
összeköt minket.
Az idő kereke forog,
mint a gyermeki kacaj,
szüntelen, örök.
Csillagok között,
születik új élet,
szívemben kincső.
Az anyaság édes teher,
melyet örömmel hordok,
mint a hold a csillagokat.
Suttog a szél, halkan,
mesél a csöndes éj,
az anyaság dalát.
Édes teher, mely emel,
súly, mely a földhöz köt,
szívemben élő örök.
Az anyaság édes teherének dalolása,
szívem mélyén született,
mint a csillagok közötti új élet.
