Az anyai gondoskodás folyója
Az anyai gondoskodás folyója mélyen és halkan zúg,
Mint a nádasban rejtőző titkos zugó bug,
Melynek partján a gyermeki lélek kincsei hevernek,
Édesanyánk szeretetétől csillogóan fénylenek.
Míg a hold a csillagok között bolyong és kering,
Az anyai szeretet örök, megfogyhatatlan erőforrás,
Mint a kútból fakadó kristálytiszta víz,
Mely minden szomjazó léleknek éltető ital.
A szeretet, melyet anyánk ad, mint a napfény,
Mely átöleli a világot, melegít és fényt ad,
Melyben a gyermek lelke, mint a virág bontakozik,
És a szeretet erejétől nő, erősödik és virágzik.
Az anyai gondoskodás, mint a folyó, örök és változatlan,
Mely a sziklákat is simára csiszolja, a hegyeket is leküzd,
Mely a legnagyobb viharban is kitart és erős marad,
És a legkisebb cseppjével is éltet és táplál.
Az anyai gondoskodás, mint a tavasz virágai,
Melyek a tél után újra és újra kibújnak,
Mint a nap, mely minden reggel újra felkel,
Az anyai szeretet örök, megfogyhatatlan és felbecsülhetetlen.
