Az anyagiak bűvkörében
Hajszoltam én a pénz illúzióját,
Bús sorsom fájó köteléke volt.
A vágy, mi szívemben lángolt, lázadó,
Vakon követtem, mint a csillagokat.
Koldus voltam, mégis királyi trónra vágytam,
A gazdagság csillogó bájában fürödtem.
De a pénz, az árnyékként követ, el nem enged,
S a szívemben nőtt a semmi, mint a gyom.
Azt hitted, a pénz megadja a boldogságot?
Ó, mily téves az, ki így gondolkozik.
A gazdagság csak látszat, mint a tükörben,
Hol a kép csalóka, s a valóság elillanik.
Szegény voltam, de gazdag lettem a vágyban,
A pénz bűvkörében elveszett lélek.
Az élet, mint a pénz, csupán kölcsönadott,
S a halál a végén mindent visszavehet.
Szabadítsd meg magad az anyagiak rabságából,
Ne hajszold a pénzt, mint a szél a levelet.
A boldogság nem a gazdagságban rejlik,
Hanem a szívben, mely szeret és szeretetet érez.
Az élet nem a pénzről szól, hanem a létezésről,
A szerelemről, a barátságról, az örömről és a bánatról.
Ne hagyd, hogy az anyagiak rabja légy,
Mert a lélek szabadsága a legnagyobb kincs, amit bárki elérhet.
