Az álmok világa
Ott, hol a csend szívében mélyen,
Hol a gondolatok szárnyalnak égen,
Létezik egy világ, melyben én élek,
Az álmok világa, melyben hősnek néznek.
Színes szőnyegen, lágyan lebegve,
Széllel szövetkezve, felhők felett repülve,
Hol a csillagok közt szabadon szárnyalok,
Hol a napfényben, holdfényben fürdőzök.
Szívemben örök tűz lobog,
A sorsom én írom, nem mások,
Hős vagyok, ki nem ismer határt,
Aki a világ végtelen táját járja át.
De hősöm élete nem csak dicsőség,
Vannak napok, melyek sötét éjszakába tévednek,
Viharok, melyek a lelkemben dúlnak,
S a szívemben rejtőző félelmek, melyek futnak.
Mégis, az álmok világa csodás hely,
Hol a szívem szabadon repülhet,
Hol a gondolatok szárnyalnak égen,
Az álmok világában, melyben én élek.
Tragikomédia ez, hősöm élete,
Néha nevet, néha sír, de sosem felejte,
Hogy az álmok világa csodás hely,
Hol a szív szabadon repülhet.
