Az állatok titkos társasága
A szélben ringatózó fák között,
Mikor a nap lassan alámerül,
És a csillagok egyenként felragyognak,
Titokzatos társaság gyűlik össze.
Ők az állatok, az erdő lelkei,
Akik az éj leple alatt ébrednek,
S a holdfényben tündöklő titkokat suttognak,
Melyek az ember füléig sosem jutnak el.
A bagoly, az éjszaka bölcs királya,
Szárnyán hozza a sötét titkokat,
A róka pedig, a ravaszdi tolvaj,
A holdfényben lopja el a napot.
A szarvas, az erdő büszke ura,
Méltóságteljesen lépked a fűben,
Míg a mókus, a fák vidám lakója,
Szemében a csillagokat hordja.
Az őzanya, a gyengédség szobra,
Gyermekeit óvja a világ elől,
Míg a medve, az erdő nagyapja,
Mély álmában látja a jövőt.
Titkos társaságukban mindenki egyenlő,
Nincs gazdag, nincs szegény, csak az erdő,
Ahol a fák susogása a zene,
És a csillagok a szemükben tükröződnek.
Az állatok titkos társasága,
Az erdő mélyén, ahol az ember nem jár,
Ott, ahol a természet az úr,
És a lélek szabadon szárnyalhat.
Az éj leple alatt, a holdfényben,
Titokzatos társaság gyűlik össze,
Ők az állatok, az erdő lelkei,
Akiknek titkaik az ember füléig sosem jutnak el.
