Az adventi koszorú életteli lüktetése
Négy gyertya áll a koszorúban, mint négy évszak,
Mindenik egy-egy világ, egy-egy titkos alak.
Négy szín, négy hangulat, négy remény, négy vágy,
Négy ösvény, melyen járunk, míg életünk dagály.
Első a lila, a bölcsesség és a mélység színe,
Mely mint a tél, hozza magával a csendet, a nyugalmat.
A második a fehér, a tisztaság, a szűziesség képe,
Mint a tavasz, hozza a megújulást, az ébredést.
A harmadik a rózsaszín, az öröm, a szeretet lángja,
Mint a nyár, hozza a melegséget, az életörömöt.
A negyedik a zöld, a remény, a békesség zászlaja,
Mint az ősz, hozza a bőséget, a hálát, a megelégedést.
Egy koszorúban összefonódva, mint egy életút,
Négy gyertya lüktet, mint a szívünk, míg életünk fut.
Négy világ, négy titok, míg a karácsony elér,
Négy remény, négy vágy, míg a szeretet megér.
Az adventi koszorú életteli lüktetése,
Mint a lélek, mely a szeretetben keres értelmet.
Négy gyertya, négy világ, négy remény, négy vágy,
Míg az életünkben a szeretet lesz a győztes pálya.
