Átölel a támogatás hőse
Képzeletbeli erőd falán, ahol a tükörképem él,
Szabad madárként keringek, szárnyaim szélben remegnek.
Nem vagyok többé báb, melyet a sors húz fel és le,
Nem vagyok többé a szél által hajtott, gyenge női lélek.
A nő, ki önmagáért harcol, nem kér bocsánatot,
A nő, ki szívét nyitja ki, nem fél a csalódástól.
A nő, ki hősiesen küzd, nem hagyja, hogy elnyomják,
A nő, ki önmagáért áll ki, nem hagyja, hogy elszomorítsák.
A támogatás hőse, ki átölel, ha szükségem van rá,
Aki nem hagy magamra, ha a harc túl nagy terhet ránk szab.
Aki nem kér cserébe semmit, csak hogy legyek önmagam,
Aki nem vár el többet, csak hogy álljak ki magamért, ha szükség van rám.
Az én hősöm nem kardot visel, nem visel páncélt sem,
Csak a szavak erejét, és a szív bátorságát hordja benne.
Az én hősöm nem harcol értem, hanem mellettem áll,
És ha a harc túl nehéz, ő is velem esik, velem száll.
Az én hősöm nem a győzelemért küzd, hanem az igazságért,
Nem a hatalomért, hanem a szabadságért, az egyenlőségért.
Az én hősöm nem a hódításért harcol, hanem a békéért,
Nem a félelemért, hanem a szeretetért, a tiszteletért.
Az én hősöm a támogatás, aki átölel, ha szükségem van rá,
Aki nem hagy magamra, ha a harc túl nagy terhet ránk szab.
Aki nem kér cserébe semmit, csak hogy legyek önmagam,
Aki nem vár el többet, csak hogy álljak ki magamért, ha szükség van rám.
Átölel a támogatás hőse, aki mindig ott van velem,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a félelem ébred fel.
Aki mindig ott van, ha a szívemben a remény ébred fel,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a szeretet ébred fel.
Átölel a támogatás hőse, aki mindig ott van velem,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a félelem ébred fel.
Aki mindig ott van, ha a szívemben a remény ébred fel,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a szeretet ébred fel.
Átölel a támogatás hőse, aki mindig ott van velem,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a félelem ébred fel.
Aki mindig ott van, ha a szívemben a remény ébred fel,
Aki mindig ott van, ha a szívemben a szeretet ébred fel.
