Átok és áldás
Szívemben született, két ellentét,
Átok súlya, áldás könnyű lebega.
Szatírikus szóval festem életem,
Mint aki a kínját nevetve meséli.
Átok, mint a mélyből törő vulkán,
Áldás, mint a hajnali harmatcseppen.
Egyik oly nehéz, mint a sziklaomlás,
Másik oly könnyű, mint a szellő lebegés.
Szatírám éles, mint a szamuráj kardja,
Gúnyosan csillog, mint a hold a tengeren.
Szavaim, mint a tenger mélyén rejlő kincsek,
Csak a bátrak találják meg őket.
Átok, mely a szívembe mar,
Áldás, mely a lelkembe hatol.
Kettőjük tánca életem táncza,
Szatírikus, bársonyos, kacagó és könnyes.
Átok és áldás, két arc egy pénzen,
Együtt járnak, mint a nap és a hold.
Egyik nélkül a másik értelmetlen,
Mint a szó nélküli dal, vagy a zene nélküli szó.
Átok, mely a lelkembe ég,
Áldás, mely a szívembe száll.
Szatírikus versben őket megéneklem,
Míg a világ kacag, és én vele együtt.
