Az arckép, vagy más néven portré, a szobrászat egyik jellegzetes tárgyszava, mely az emberi arc megjelenítésére és ábrázolására szolgál. Az arcképek különböző formában és stílusban jelenhetnek meg, és lehetnek realisztikusak, idealizáltak vagy stilizáltak.
Az arcképek készítése során a szobrászok törekednek arra, hogy a modell arcának jellegzetességeit és egyediségét hűen ábrázolják. Az arcképek általában élethűek, és részletesen kidolgozottak, hogy a nézők könnyen felismerjék a portrét ábrázolt személyt.
A szobrászok különböző technikákat és anyagokat használnak az arcképek létrehozásához. A leggyakrabban használt anyagok közé tartozik a kő, a bronz, a márvány és a fémek. A szobrászok ügyelnek arra, hogy az anyagok megfelelően tükrözzék az arckép ábrázolt személyének jellemét és személyiségét.
Az arcképek általában szobrok formájában jelennek meg, de előfordulhatnak más formákban is, például domborművek vagy reliefek formájában. Az arcképek gyakran kerülnek kiállításra múzeumokban, galériákban és más közösségi helyeken, hogy a nézők megcsodálhassák a szobrászok művészi képességeit és az ábrázolt személyek szépségét vagy jelentőségét.
Az arcképek szobrászati műfaja hosszú történetre tekint vissza, és számos híres művész, mint például Michelangelo, Auguste Rodin vagy Alberto Giacometti alkotott emlékezetes arcképeket. Az arcképek nemcsak az ábrázolt személyek fizikai jellemzőit mutatják be, hanem gyakran kifejezik az emberi érzelmeket, személyiségjegyeket és történeteket is.
Az arcképek szobrászati művészeti ágának célja, hogy megörökítse az emberi arc szépségét és sokszínűségét, valamint hogy bemutassa az ábrázolt személy jelentőségét és egyediségét. Az arcképek általában mély érzelmi hatást váltanak ki a nézőkből, és lehetővé teszik számukra, hogy közelebbről megismerjék az ábrázolt személyt és az őt körülvevő kultúrát és időszakot.
