Aranyeső a pénzerdőben
Aranyeső szitál a pénzerdőben,
Pénzfa hajladozik, súlyos terhétől görbülő ága.
Kincsek zápora, mint az ősz arany levele,
Pénzfa gyökere a föld mélyébe hatol,
Hol a földanya ölében nyugszik a gazdagság.
Az élet játéka itt a pénzerdőben,
Hol a pénz a mérték, s a mérték az érték.
Aranyeső hull, de ki meri felvenni?
Ki meri kezébe venni a pénzfa gyümölcsét,
Melynek íze édes, de szíve keserű?
Aranyeső a pénzerdőben, de hol a boldogság?
A gazdagság öröme csalfa, mint a holdfény,
Mely a tenger hullámain tükröződik,
De sosem lehet a tied, bárhogy is vágyod.
A boldogság nem arany, nem is ezüst,
Nem is drágakő, melyet a föld mélyén találni.
Aranyeső a pénzerdőben, de hol a szeretet?
A pénzfa gyümölcse nem adhatja meg azt,
Amit a szív kíván, a lélek sóvárog.
A szeretet nem vásárolható,
Nem mérhető aranyban, ezüstben, drágakőben.
Aranyeső a pénzerdőben, de hol a békesség?
A gazdagság árnyékában nincs nyugalom,
Csak a vágyak vihara, a félelem szele.
A békesség nem a pénzfa gyümölcse,
Hanem a lélek csendje, a szív harmóniája.
Aranyeső a pénzerdőben, de hol a bölcsesség?
A pénzfa gyümölcse nem adhatja meg azt,
Amit az élet könyve tanít, a tapasztalat hoz.
A bölcsesség nem arany, nem is ezüst,
Nem is drágakő, melyet a föld mélyén találni.
Aranyeső hull a pénzerdőben, de ki meri felvenni?
Ki meri kezébe venni a pénzfa gyümölcsét,
Melynek íze édes, de szíve keserű?
A gazdagság öröme csalfa, mint a holdfény,
Mely a tenger hullámain tükröződik,
De sosem lehet a tied, bárhogy is vágyod.
