Apai Szeretet Áradása
Mint az alkonyat csókja a hegyeknek,
Szeretetem hozzád, mint a nap sugara,
Mely átszeli a felhők sűrű leplét,
Hogy megsimogassa a föld arcát.
Nem vagyok hős, sem szent, csak egyszerű apa,
Ki szeretettel néz a világba,
S aki a gyermekét védi a vihartól,
Mint a fának lombja a cseppet a záporban.
Minden mosolyodban megtalálom a napot,
Minden könnyedben az esőt érzem.
Szíved dobbanása az én életem ritmusa,
Lélegzeted a levegőm, mely éltet.
A világ zajában is hallom a neved,
Mint a szél zúgása a fák között.
A szívemben vagy, mint a tűz a kemencében,
Mely melegen tartja a házat a télben.
Apai szeretetem, mint a folyó árja,
Mely mindent elsöprő, de mégis gyengéd.
Mint a hajnal csillaga, mely a sötét éjben világít,
Vagy mint a hold, mely a nap fényét őrzi.
Ez az én szeretetem, mely belőled árad,
Mint a forrás, mely a szomjazó szájat hűsíti.
Ez az én szeretetem, mely belőled árad,
Mint az élet, mely a halált legyőzi.
Az apai szeretet, mint a végtelen óceán,
Melyben minden hullám a te nevedet hordozza.
Ez az én szeretetem, mely belőled árad,
És melyben minden csepp a te életedet őrzi.
