Szeretnék hozzájárulni a karácsony ünnepének méltó megemlékezésére, és talán – amiről valóban szólnia kell – lelkünk fájának feldíszítéséről, a karácsony igazi öröméről.
Semmi nélkül
Nem akarj mindig valamit,
valamit, ami úgysem a tiéd.
Temérdek kincsét a világnak,
mi körötted hever, szerteszét.
Nem kell minden,
s nem kell mindenáron,
díszes ajándék, múló szerelem.
A szándék legyen igaz szívedben,
az vezessen völgyön, hegyen.
Nem vagy a másik,
különbözz bátran,
ne hasonlíts mindenkihez.
Benned is ott van, ami a legszebb,
ami nem fogható semmihez.
A napjaink is mind-mind mások,
s benne minden pillanat.
Van, kinek lelkén hópihe táncol,
s van, ki épp valakit elsirat.
Ki karácsonyt vár a hóesésben,
s az első hóból embert csinál,
és nem bánkódik, ha kertje végén
épp, csak egy órácskát álldogál.
Van ki árva, s van aki özvegy,
s van, kit csak itt hagyott valaki,
akinek mindig fàj a hiánya,
kit ma, csak messziről hallani.
Van, ki boldog,
a semmi nélkül,
mert szíve alatt él, száz csoda.
Békére lelt, örömet áraszt,
s Istenhez visz a lábnyoma.
Örömteli szép várakozást, és meghitt, szeretetteljes Karácsonyt kívánok Önöknek!
