Álomvadászat, irigység fogságában
Suttogó szellők között, hol a csillagok halkan énekelnek,
Keresem az álmokat, melyek ébren tartanak, s éjszakánként ébrednek.
Irigység fogságában, ahol a szívek fájnak,
Álomvadászatban vagyok, míg a világ körülöttünk vajúdik, és a lelkek lázadnak.
Szürrealista tájakon, hol a hegyek égen járnak,
Ahol a folyók tükrei a napnak, s a holdnak,
Ott keresem az álmokat, melyek szívemben laknak,
S irigység fogságában, ahol a gondolatok, mint a szél, szabadon szállnak.
A csillagok között, hol az idő megáll,
S a végtelenben játszik el a világ összes balladája,
Ott vadászom az álmokat, melyek a lelkemben dalolnak,
S irigység fogságában, ahol a szívem, mint a tenger, hullámokban dagadja.
Az éjszaka mélyén, hol a csillagok ösvényein járok,
Hol a hold a tenger tükre, s a nap a felhők ágya,
Ott keresem az álmokat, melyek a szívemben laknak,
S irigység fogságában, ahol a gondolatok, mint a szél, szabadon szállnak.
A szürrealista tájakon, hol a hegyek égen járnak,
Ahol a folyók tükrei a napnak, s a holdnak,
Ott keresem az álmokat, melyek szívemben laknak,
S irigység fogságában, ahol a szívem, mint a tenger, hullámokban dagadja.
Az álmok vadászata, irigység fogságában,
Hol a szívem, mint a tenger, hullámokban dagadja,
Hol a gondolatok, mint a szél, szabadon szállnak,
S ahol a lelkem, mint egy költő, szabadon énekel, s a világ körülöttünk vajúdik.
