Álomszövők Varázslatos Világa
A hajnal köntösét levetve, álomra hív az éj,
A csillagoknak fényes tánca, szíveinkbe ébreszt reményt.
Az álomszövők titkos világa, hol a szívünk örökké él,
Ahol a gondolat szárnyra kap, és az égbe száll, mint a szél.
Ott a csodák szövődnek, égi szőnyegen, földi színekkel,
Mint az élet színpadán, szereplők vagyunk mi, álmodók.
Ahol a vágyak, mint hajnalcsillagok, fényesen ragyognak,
És az élet súlyától fáradt lelkünk, újra élni tanul ott.
Az álomszövők varázslatos világában nincsenek határok,
Csak a szívünk által szőtt álmok, melyekben szabadon szárnyalunk.
Ahol a fény és a sötétség, kéz a kézben jár,
És ahol a remény, mint a hajnal, újra és újra felragyog.
Ó, álomszövők, ti, akik a szívünkben éltek,
Kik a csillagok között szövitek álmainkat, szívből köszöntelek.
A ti világotok a csodák birodalma, ahol a szívünk szabadon szárnyal,
És ahol a remény, mint a hajnal, mindig újra felragyog.
Álomszövők, ti, akik a csillagok között szövitek álmainkat,
Adjatok erőt nekünk, hogy bátran nézzünk szembe a világgal.
Hogy a remény hajnala mindig újra felragyogjon,
És hogy a szívünkben élő álmaink, soha ne haljanak el.
Ó, álomszövők, ti, akik a csillagok között szövitek álmainkat,
Adjatok erőt nekünk, hogy bátran nézzünk szembe a világgal.
Hogy a remény hajnala mindig újra felragyogjon,
És hogy a szívünkben élő álmaink, soha ne haljanak el.
