Álom és valóság között az idő rejtelmei
Sötétben ringatózik a múlt, mint a bölcsőben a gyermek,
Árnyak közt szunnyad az emlék, mint a tenger mélyén a hajóroncs.
Az idő folyója zúgva tör elő, mint a hegyek közül a vihar,
És a jövő ködös partjainál a jelen csak egy hajszál a szélben.
A múlt, mint egy bágyadt lepke, a jövőbe repül,
Az álom és a valóság között, hol a lét és a nemlét találkozik.
A jelen, mint egy hajszál a szélben, a múltba veszett,
Az álom és a valóság között, hol az idő és a tér összeér.
A szív, mint egy törékeny virág, a múltba hajló,
Az álom és a valóság között, hol a szerelem és a bánat ölelkezik.
A lélek, mint egy csillag a végtelenben, a jövőbe ragyog,
Az álom és a valóság között, hol a hit és a kétség összefonódik.
Az élet, mint egy színpad, ahol az álom és a valóság játszik,
Az idő, mint egy folyó, ahol a múlt és a jövő találkozik.
A szív, mint egy húr, ahol a szerelem és a bánat penget,
Az álom és a valóság között, hol a létezés és a semmi összeér.
Az álom és a valóság között, hol a múlt és a jövő összefonódik,
Az idő rejtelmei tárulnak fel, mint a könyv lapjai.
Az álom és a valóság között, hol a lélek és a test találkozik,
Az idő rejtelmei tárulnak fel, mint a csillagok a végtelenben.
