Álmok Útvesztőjében
Mint a bolygók táncolnak a végtelen térben,
Álmaink is keringenek a valóság peremén.
Egy ködös, titkos világ, melyben elmerülünk,
Ahonnan néha, mint csillagok, a remények pislákolnak.
Színes szőnyegen repülünk, keresztül az éjszakán,
Ahol az álmok szövődnek, mint a szivárvány színei.
Minden gondolatunk, mint egy-egy égi lámpás,
Fényt vet a sötétbe, megtöri a csendet.
A holdas éjszaka, mint egy tündérkirálynő,
Megszórja csillagporral a világunkat.
A csillagok között rejtőzködő álmok,
Mint tengeri kagylók, tárulnak ki előttünk.
A valóság és az álom határán táncolunk,
Hol a csend és a zaj, a fény és az árnyék összeér.
Minden álom, mint egy titkos ajtó,
Melyen belépve, egy másik világba csöppenünk.
Mint a hajnali köd, úgy oszlik szét az álom,
Amikor a nap első sugarai megérintik az éjszakát.
De a csillagok között rejtőzködő álmok,
Mint tengeri kagylók, mindig ott lesznek, várva ránk.
Álmaink útvesztőjében bolyongunk,
Ahol minden út egy újabb álomhoz vezet.
Mint a bolygók táncolnak a végtelen térben,
Álmaink is keringenek a valóság peremén.
