Álmok és remények fénye
Álmok ködén át törő fény,
Remények szőtt szivárványhíd.
Szívünk mélyén gyűlő éj,
Melyben a csillagok is hídnak szegődnek.
Gótikus árnyak suhannak,
Sötétben keresik az utat.
A félelem hideg szele,
Mely a bátorság tüzét is megdermedteti.
A vágyak tengerén hajózva,
Hol a hullámok a szívünkbe maródnak.
A szomorúság sötét vizén,
Melyben a remény csillagai is elsüllyednek.
De a lelkünkben élő erő,
Mint a fény, mely az éjszakát szaggatja.
A hit, mely a reményt táplálja,
Mint az éjszakában ragyogó holdfény.
A szívünkben a szeretet,
Mint a nap, mely a sötétséget elűzi.
Az álmok és remények fénye,
Mely az életünk útját világítja.
Álmok és remények fénye,
Mely a sötétségben is ragyog.
A hit, a remény, a szeretet,
Melyek mindig velünk maradnak.
