Álmodozók találkozása
A világ vége után, hol a csend születik,
Hol a nap már nem ég, csak halványan dereng,
Hol a szív már nem dobog, csak lassan hever,
Hol az élet már nem folyik, csak csendben lebeg.
Két álmodozó találkozik ott, hol a szél szünetel,
Hol az idő már nem számít, csak a gondolat száll.
Két lélek, kik a reményt hordozzák magukban,
Kik a világ vége után is találnak egymásban.
Az egyik álmodozó szemeiben a csillagok tükröződnek,
A másik szívében a végtelen űr zenéje csendül.
Együtt, kéz a kézben, lépnek a semmi felé,
Hogy megtalálják azt, ami még maradt belé.
Az éj sötétje őket öleli, a csend őket ringatja,
A szívükben a remény lángja sosem alvad ki.
Álmodoznak egy világról, mely újra virágba borul,
Hol a nap ismét ragyog, és a szív ismét dobol.
A világ vége után, hol a csend születik,
Két álmodozó találkozik, és együtt lépnek tovább.
A remény hajnalán, ahol még minden lehetséges,
Álmodoznak egy világról, mely újra a mienk lehet.
