Álmodozó gyermekszív
A holdas ég alatt, hol a csillagok ragyognak,
Egy álmodozó gyermekszív a végtelenbe bolyong.
A szív, mely mint a patak, mely a hegyek között csorog,
Szüntelenül keresi azt, mi a lélekben folydogál.
A gyermekszív, mely úgy ég, mint a tűzvörös láng,
Minden nap újra és újra az álmokat vágyja.
A vágy, mely mint a szél, mely a fák között süvít,
Szüntelenül hajtja őt, hogy meglelje a csodát.
Az álom, mely mint a nap, mely a felhők között bukik,
Fényt vet a gyermekszívbe, mely a reményt kutatja.
A remény, mely mint a madár, mely az égben szárnyal,
Szüntelenül suttogja neki: “Ne félj, csak álmodj tovább!”
Az álmodozó gyermekszív, mely oly bátor és vakmerő,
Minden nap újra és újra a csodákat keresi.
A csoda, mely mint a virág, mely a réten nyílik,
Szüntelenül várja őt, hogy felfedje a titkát.
Oh, álmodozó gyermekszív, te légy a hajó, mely a tengeren hánykolódik,
A csillag, mely az égen ragyog, a szél, mely a fákon zúg.
Légy az álom, mely a szívben él, a remény, mely a lélekben ég,
Az a csoda, mely a világban vár, hogy felfedje a titkát.
