Álmodozás a nagypapa meséiben
Fényes szemekkel ülök a nagypapa lábánál,
Hallgatom a meséket, melyekben hősök énekelnek.
Minden szó, mely ajkáról elszáll,
Képekben él tovább, szívemben égnek.
Édes, öreg kezében ott a múlt,
A történetek szövevénye, mint a végtelen út.
A szavak, mint a szél, halkan suhognak,
Bennem pedig ébrednek a régi idők, újra duhognak.
A nagypapa meséi, mint a folyó,
Melynek partjain az élet virágzik, s a remény híján soha nem állok.
A szavak, mint a csillagok, az éjben ragyognak,
És én, mint a hajós, a tengeren álmodozok.
Hősök, akik a csatában nem ismernek félelmet,
Szerelmesek, akik a szívükkel írják a végtelen életet.
Szavak, melyekben ott a bánat és az öröm,
A nagypapa meséi, melyekben ott a világ minden szörnye és törvénye.
Álmodozok, és a szívemben ott a vágy,
Hogy egyszer én is meséljek, mint a nagypapa, aki a tűz mellett áll.
Hogy a szavaimban ott legyen a múlt, a jelen és a jövő,
Hogy a történeteimben ott legyen a szerelem, a bánat és a remény örök körforgása.
Álmodozok a nagypapa meséiben,
Ahol a szavak, mint a csillagok, az éjben ragyognak.
És én, mint a hajós, a tengeren álmodozok,
Ahol a történetek szövevénye, mint a végtelen út.
