Álmodozás a felhők között
Felhők között álmodozom,
Égi birodalom, csodás hajón.
Szárnyalok, mint a szél, mint a gondolat,
És minden, ami szemem elé támad,
Olyan, mint egy színes, szédítő csodálat.
Lágyan ringatózik a világ alattam,
Mint egy óriási, csendes tenger,
Hol a csillagok tükröződnek a habokban,
S a Hold fénye játszik a felhők felett,
Mint egy ezüstös, tündöklő ékszer.
A távolban, hol a horizont végtelen,
Láthatom a Nap aranyozta hegyeket,
S a hajnal ködje, mint egy finom fátyol,
Előttem terül, mint egy álomszerű vászon,
Hol a természet festi a legszebb képeket.
A felhők között álmodozom,
Hol a szél dalol, s a csillagok ragyognak.
Itt nincs határ, nincs korlát, csak a végtelen,
És minden, ami szemem elé támad,
Olyan, mint egy színes, szédítő csodálat.
De hirtelen, mint egy tréfás kobold,
A szél megcsavar, s a felhők közé dob.
S ott, a felhők mélyén, a csendben,
Rájövök, hogy ez csak egy álom,
S visszatérek a földi életbe, ahol minden rendben.
Így álmodozom a felhők között,
Hol a csodák és a valóság összefonódik.
Hol a végtelen szabadság édes íze csalogat,
S minden, ami szemem elé támad,
Olyan, mint egy színes, szédítő csodálat.
