Álarc mögötti titkos élet
Létezik-e valóság, hol a színek szürkévé fakulnak?
Hol a szívek kopogása érces, mint a harangok,
S a szemekben tükörként a világ visszavarázsol?
Itt, ebben a világban, hol a szavak is álarcok.
Átváltozik az élet, mint a hajnalban a köd,
Míg a csendes éjszakában a hold a csillagok között.
Minden szó, minden mozdulat, mint egy táncos báb,
Mögöttük titkos élet, titkos vágyak, titkos álmok.
Suttog a szél a fák között, mesél a titkos életről,
Mely a látszat mögött rejtőzik, ahol a szívünk él.
Ahol a lélek szabadon szárnyal, mint a madár,
És ahol még a csend is, mint egy dallam, szép és édes.
Mégis, ebben a világban, hol a színek szürkévé fakulnak,
Hol a szemekben tükörként a világ visszavarázsol,
Ott élünk mi, álarcaink mögött, titkos életünkben,
Hol a szavak is álarcok, és a csend is, mint egy dallam.
Mint a köd, mely elterül a hajnalban a világ fölött,
Mint a hold, mely éjszakánként a csillagok között,
Olyan az életünk is, mely mögöttünk rejtőzik,
Titkos, rejtélyes, csodás, mint a lélek dallama.
