Az Akropoliszi építészet, vagy más néven Acropolis-stílus, az ókori görög építészet egyik jellegzetes stílusa. Ez a stílus a Kr. e. 5. században, az Archaikus és a Klasszikus korszak közötti időszakban volt népszerű, és az Akropolisz, Athén híres épületegyüttesének építészetében dominált.
Az Akropoliszi építészetet a görög templomok és más középületek építészetére alkalmazták. Ezek az épületek általában márványból készültek, és nagy hangsúlyt fektettek az arányokra, a szimmetriára és a részletekre. Az épületek oszlopos szerkezetűek voltak, és a dór, ion és korinthuszi oszloptípusokat használták.
Az Akropoliszi építészet egyik legismertebb példája a Parthenon, amely Athén jelképévé vált. Ez a templom a görög istennő, Athéné tiszteletére épült, és a stílus minden jellemzőjét magán hordozza. A Parthenon oszlopos homlokzata, a domborművekkel díszített timpanonja és a részletesen kidolgozott metopák mind a stílus jellegzetességei.
Az Akropoliszi építészetben a szobrászat is fontos szerepet játszott. Az épületek díszítésére számos szobrot és domborművet használtak, amelyek általában mitológiai témákat ábrázoltak. Ezek a szobrok és domborművek részletesen kidolgozottak voltak, és a görög mítoszok és istenek tiszteletére szolgáltak.
Az Akropoliszi építészet stílusa nagy hatással volt a későbbi építészeti stílusokra is. A rómaiak például sokat kölcsönöztek ebből a stílusból, és az Akropoliszi építészet elemeit beépítették saját építészeti alkotásaikba.
Összességében az Akropoliszi építészet, vagy Acropolis-stílus, az ókori görög építészet egyik legjellegzetesebb és legfontosabb stílusa volt. A stílusra jellemzőek a márványból készült oszlopos épületek, a részletes kidolgozás és a mitológiai témájú díszítések. Az Akropoliszi építészet nagy hatással volt a későbbi építészeti stílusokra, és azóta is inspirációt nyújt a művészek és építészek számára.
