Ahol a múlt és a jelen találkozik
Az idők közt táncoló, szürke szellem,
A múlt és jelen közt ingó, bús lélek,
Mint szabad madár, ki szárnyát bontogatja,
Hogy az ég felé repüljön, míg el nem éri
A csillagos egek végtelen határát.
A jelen könyörtelen, mint a tél,
Mely fagyos lehelettel lehel halált,
A múlt pedig, mint egy régi, bölcs öreg,
Aki mesél a hajdani időkről,
Mikor még a világ fiatal volt, és tiszta.
Ahol a múlt és a jelen találkozik,
Ott a jövő is ott lapul, mint egy árnyék,
Mely a napfényben elrejtőzik, és vár,
Hogy eljöjjön az ideje, hogy átvegye
A múlt és a jelen helyét, s új korszakot hirdessen.
Ott, ahol a múlt és a jelen találkozik,
A lélek is ott van, mint a szél, mely fúj,
És hozza a változást, mely mindent megújít,
Mint a tavasz, mely virágba borítja a földet,
És életet lehel a halott természetbe.
Ahol a múlt és a jelen találkozik,
Ott a lélek is ott van, mint egy híd,
Mely összeköti a múltat a jelennel,
És átvezet a jövőbe, ahol minden lehetséges,
És ahol a lélek végre megtalálja önmagát.
