“Abszurd mondatok szövevénye”
A hold szívét egy örökkévaló szellő hordja,
Melyen a csillagok kacagása száll.
Az éjszaka, mint egy kék színű sün,
Az életünkbe csempészi a csodát.
Hajnalban a Nap bújócskát játszik a felhőkkel,
S a szél megfogja a fák szavait.
A madarak éneke csillagporba öltözött,
S a csend, mint egy aranyos kisfiú, elaludt.
Az eső táncol, mint egy őrült művész,
S a folyók nevetnek a híd alatt.
A hegyek álmodnak az örök kék égről,
S a virágok mesélnek a szivárványról.
A világ egy abszurd szövevény,
Ahol a mondatok életre kelnek.
S a szavak, mint egy varázslatos játék,
A lélek húrjain csendesen játszanak.
A mindennapokban rejtőző csoda,
A szívünkben élő abszurd mondatok.
S a világ, mint egy mesés labirintus,
Az életünkben hordja a csodát.
